A tánc világnapjának nemzetközi üzenetét idén Alkis Raftis, a Nemzetközi Tánc Tanács (CID) elnöke fogalmazta meg.

“Egy évszázaddal ezelőtt a híres orosz impresszárió, Szergej Gyagilev forradalmasította a balettet azzal, hogy meghívta korának legtehetségesebb festőit és zenészeit, hogy járuljanak hozzá az előadásaihoz. Az a benyomásom, hogy a jelen koreográfusai figyelmen kívül hagyják az egyéb művészeti ágakat, nem érzik szükségét, hogy a más területeken velük egyenrangú művészek közreműködésével mutassák be alkotásaikat.

Biztos vagyok abban, hogy a közönség értékelné, ha más művészeti ágakat is bevonnának a táncelőadásokba, kezdve a klasszikus művészetekkel: festészet, szobrászat, színház, zene, költészet, építészet, valamint a művészet modernebb formái, mint a fényképészet, mozi, multimédia, fényjátékok és hangjátékok. Engedjék meg, hogy javasoljam a koreográfia gazdagítását a humán tudományokkal is (történelem, irodalom, filozófia és nyelvészet). Személy szerint különösen élvezném a történetmesélés, a harcművészetek és – ezt nagyon komolyan gondolom – a konyhaművészet bevonását is.

Nincs ebben semmi új, a régi görögök az összes fentit egyesítették a szimpóziumaikban. 25 évszázad után visszatérhetünk ahhoz az elképzeléshez, hogy egy teljes előadás annyi művészetet egyesít, amennyi csak lehetséges.

Ebben az évben a Nemzetközi Tánctanács (CID) egy testvérszervezettel egyesíti erőit a Tánc Napja megünneplésére. A Nemzetközi Képzőművészeti Szövetség, az IAA/AIAP egy nem-kormányzati szervezet, melynek irodái a mieink mellett találhatóak az UNESCO-nál. Közös célunk, hogy kombináljuk a táncot a festészettel, rajzzal, szobrászattal valamint a vizuális művészetek kreatív alkotásainak egyéb formáival.

Hálás köszönet a mexikói Rosa-Maria Burillo asszonynak, az IAA/AIAP Világelnökének, aki országok tucatjaiból mozgósított művészeket, indítványozva, hogy olyan közös eseményeken működjenek együtt a koreográfusokkal, táncosokkal és tánctanárokkal, mint az előadások, kiállítások, rendezvények, terápiás kezelések és (miért ne?) bankettek!”

A tánc világnapjának magyarországi üzenetét idén Lovas Pál Liszt-díjas, érdemes és kiváló művész, táncművész, balettmester fogalmazta meg.

“Az ember ősidők óta táncol. Kezdetben a beavatás szertartása, a jó termés, a sikeres vadászat megidézője volt. Később ünnepek vigasságát biztosította, majd különválva a néző és táncos – olyan önálló, komplex műfajjá vált, melyben a táncos minden sejtjével részt vesz.

Egy táncmű létrejötténél rejtve marad az alkotó koreográfus és az előadó angyali küzdelme, a test ellenkezése, az elfogadás, gyakorlás édes, gyönyörű folyamata, végül a test és gondolat harmóniájaként, az alkotó és előadó közös munkája révén megszületik a mű.

A táncművészet folyamatosan változó – fejlődő művészeti ág, melyet az emberi tehetség és alkotószellem indukál.

A klasszikus balett szigorú kanonikus stílusa és megőrzése mellett új irányzatok, mozgásformák, technikák jönnek létre, melyek nagyobb szabadságot adnak az alkotók és előadók számára.

Ez az örökös megújulási folyamat a záloga a táncművészet állandó frissülésének, előrehaladásának.

Értékválságos világban élünk, de nekünk, táncművészeknek és a többi művészeti ág képviselőinek, együtt ebben a világban is értékes gondolatokat, eszméket kell közvetíteni, szórakoztatni és tükröt tartani a közönség elé.

Végül is mi a tánc? Nem más, mint a lélek, a gondolat szabad szárnyalása. Testköltészet, boldogság.

Ha táncolunk – szavak nélkül a test, a lélek, az érzékek nyelvén beszélünk, szabadon, együtt lélegezve és egymásban bízva.”

forrás: MTI