MADRID BAILA EN … BUDAPEST

MADRID BUDAPESTEN TÁNCOL

a budapesti Cervantes Intézet rendezvénye a MU Színházban

2011. április 5 – 8.

Fotó: marcos g punto

Fotó: marcos g punto

Április 5. 20 óra

Losdedae: KARGA

* Karga – török szó, jelentése: holló

„Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem; a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.” (Lovecraft)

Félelem: „Közelgő valós vagy képzelt veszély, kellemetlenség vagy fájdalom keltette szorongó érzés. / Szorongás-érzet konkrét fennállása vagy szorongásra való hajlandóság.”

Neurotikus félelem. Valós inger okozta akkut félelem, mely az inger megszűnésével elmúlik.

Krónikus félelem. Összetettebb, mivel kézzelfogható ingerhez kapcsolódik is – és mégsem.

Félelem az eseményektől, saját magunktól, apánktól, anyánktól, a hatóságtól, a munkától, általában az élettől, repüléstől, sötétségtől, magánytól, sebességtől, haláltól… Mi a félelemmel való együttélés legjobb ellenszere?

A táncfelfogásáról közismert Chevi Muraday a Karga c. előadásában új megközelítésben tárja elénk a mozgással való kommunikációt. Egy üres tér és öt táncos, akik mind megtapasztalják saját félelmüket, a megbékélést keresve kísérleteznek az egyre erősödő félelemmel. A Ricardo Miluy által megteremtett hangtáj megfelelő környezetet biztosít arra, hogy a csak ritkán felszínre kerülő titkokra is fény derüljön.

koreográfia & művészi koncepció:

Chevi Muraday

színpadi rendezés:

David Picazo

forgatókönyv:

Manuela Barrero & Chevi Muraday

zene:

Gildur Gudnadoltir, Fabriek, Biosphere, The Third Eye,

Foundation, Julia Kent, Signal, Alva Noto, A Silver Mt Zion,

Peter Broderick & Machine

táncolják:

Chevi Muraday, Paloma Sainz-Aja, Sara Manzanos,

Maximiliano Monte, Simon Wiersma

díszlet:

Keywork & Gonzalo de la Cera

kosztüm:

Marisa Maggi

fényterv:

Nicolás Fischtel (AAI)

hang:

Ricardo Miluy

fotó:

Jesús Vallinas

video:

María Castañar

grafika:

Inscene Sound & Graphics

mediátor:

Manuela Barrero

rendezőasszisztens:

Paloma Sainz-Aja

produkciós asszisztens:

Lola Ortiz de Lanzagorta

produkciós vezető:

Gachi Pisani

hangtechnika, díszlet:

Marc Bartoló

fénytechnika:

Sergio Torres

turné manager:

Lola Ortiz de Lanzagorta

produkciós manager:

Gachi Pisani

www.losdedae.com / www.gachipisaniprods.com /

facebook: losdedae compañía danza

Április 6. 20 óra

Daniel Abreu Company: PERRO

“A történet egy üres színpadon játszódik, ahol kezdetben csak egyvalaki tartózkodik. Valaki, aki emberi történeteket mesél. Valaki, aki testi és lelki véletlenek folytán született, akárcsak mi mindannyian. A történet egy címmel kezdődik, talán a Perro (Kutya) a legtalálóbb. Tudjuk, hogy a kutya az ember legjobb barátja, ám ez a Perro félúton van a vad és a szelíd, a hűséges és a veszett, az ösztöneb és a kölyök között. Lesznek, akik azt mondják, hogy egy állatról szól, a magányról, valami személyesről… Akiről és amiről szó lesz, az egy személy és egy hely, ahol nincsenek szempillantás alatti magyarázatok, sem igazoló érvek. Ez itt az ösztönösen-intuitíve született össze nem illések terepe. A hétköznapira nincs magyarázat. Az egyedüli látható, vagy legalábbis előre látható eszköz a test. Annak, ami előbb vagy utóbb elhangzik, nincs túl sok értelme, csupán örömet okoz. Újra egyedül állok a színpadon, ám ezúttal mégsem vagyok egészen egyedül, itt vannak a barátaim, vagy éppen nincsenek, és talán csatlakoznak hozzám, és segítenek abban, hogy megmutassam, mit látok az emberekben és mit felejtek el.“

Daniel Abreu

rendezés és koncepció:

Daniel Abreu

rendezőasszisztens:

Igor Calonge

előadó:

Daniel Abreu

fény és díszlet:

Daniel Abreu

színpadi rendezés:

Sergio Garcia

zene:

Max Richter, Piano Magic and Skyphone

www.danielabreu.com

Youtube: www.youtube.com/niel109

Április 7 . 20 óra

Arrieritos: EL SOLLOZO DEL HIERRO

Egy sarokban Josefina Manresa ollóval vagdossa ki az időt és a teret, szabja ki jövőjére és Miguellel való kapcsolatára tervezett ruháját. Se varrógépe, se asztala, se egyéb szerkezete nincs, amivel megtervezhetné a megálmodott mintát, de egyre csak próbálkozik, lelkiismeretesen: amint az ollóval felveszi a megfelelő ritmust, dobogni kezd a sarkával, majd vár, mielőtt újrakezdené…

Az El Sollozo de Hierro (A Vas Sikolya) szerelmi történetét Miguel Hernández és Josefina Manresa kapcsolata ihlette , amelyre egy kor és egy háború is rányomta bélyegét, meghiúsítva a szerelmet. Patricia Torrero és Florencio Campo, Carmen Werner rendezői felügyelete alatt elkészített szuggesztív és bensőséges színpadi változatban tárják elénk szerelmük erőteljes költői oldalát.

rendezés:

Carmen Werner

koreográfia:

Arrieritos

táncosok:

Patricia Torrero y Florencio Campo

fényterv:

Sergio Spinelli

grafika:

Rafael Mejías

fotó:

Marcosgpunto

cipők:

Gallardo

vezető producer:

Elena Santoja

produkciós manager:

Arrieritos

www.arrieritos.com

youtube: http://www.youtube.com/watch?v=AAzflVgCp0M

Április 8. 20 óra

Larumbe Danza: MAS O MENOS UN DÍA

A produkció célja a Juan de Torres-Daniela Merlo rendezői páros 25 éves évfordulójának megünneplése. A Mas o mennos un día egyetemes témát vet fel: a párkapcsolatok témáját, és azt, hogy ez hogyan irányítja az emberek életét. A két rendező több oldalról közelíti meg a párkapcsolat témáját, más-más nézőpontból is megvizsgálták azt. „Körbejártuk a félelmet és az elutasítást, melyeket az a gondolat szül, hogy életünket és szabadságunkat egy másik emberrel osztjuk meg. Találkoztunk olyan helyzetekkel is, amelyekben a kompromisszum átsegíti a párokat a nehézségen, és a kapcsolat folytatódik. Megnéztük, hogyan romlik meg és hogyan áll helyre a párkapcsolat azo n problémák hatására, amelyek ezeket az örök karaktereket fenyegetik. Miután tudtuk, hogy ez egy meglehetősen bonyolult és sokoldalú témakör, úgy döntöttünk, mélyrehatóan foglalkozunk vele. Önéletrajzi ihletettségből kiindulva és figyelembe véve az idő (a könyörtelen bíró) múlásának hatását, segítségül hívtuk a humort és a bűnrészességet, hogy rekonstruálhassuk a párkapcsolatokat. “

A bevezető jelenetben a két szereplő a színpad két végében látható, a nő, felfüggesztve a levegőben, talán alszik, talán…

Az előadás során a néző bekapcsolódik a szereplők párbeszédébe, néha kénytelen is beleszólni.

A darab békés jelenettel zárul, vihar utáni csenddel, kiegyezéssel a fontos dolgokban, és a pár hajlandóságával, hogy folytatják.

eredeti zene:
Borja Ramos
egyéb zene:
Lucio Battisti
koreográfia:
Daniela Merlo / Juan de Torres
táncolják:
Juan de Torres Daniela Merlo
színpadkép:
La Viuda
díszlet:
Kike Blanco
díszlet gyártó:
Kike Rodriguez (KEYWORK)
gépszerkezet:
Marc Bartolo
kosztüm:
Lidia Azzopardi
kosztüm gyártó:
Maria Sanchez
kép-hang:
Jorge Barriuso
énektanár:
Maria Beltran
grafikai terv:
Alma Digital
adminisztrációs munkatárs:
Mamen Caceres
marketing:
Lizbeth Perez
produkciós manager:
Juan de Torres

www.larumbedanza.com

Youtube: http://www.youtube.com/larumbedanza /

Facebook: Larumbe Danza /

Twitter: http://twitter.com/LarumbeDanza

Larumbe

MU SZÍNHÁZ
1117 Kőrösy J. u. 17.
209 4014, 209 4015
szinhaz@mu.hu
www.mu.hu
facebook: MU Színház
twitter: twitter.com/muszinhaz