Duda Éva Társulat bemutatja: Outbreak

Bemutató a Duda Éva Társulat előadásában október 21- én és 22 – én, 20:00  órától a Mu Színházban.

 

Veszély, melyben a test önmagát fedi fel. Bátorság, melyben a test őszinte értékeit vizsgáljuk. A testre, mint metaforára kell tekintenünk. A test teljes, de mégis folyamatosan szétszakított, önmagából kitört állapotát láthatjuk. A test nem személyesít meg, nem eszköze az imitációnak és a kinyilvánításnak. Névtelen.

 

Az Outbreak című produkcióban a túlfeszítettség, a kitörni vágyás és a szenvedély megfogalmazásához a tangót építették bele az alkotók az előadás szövetébe. 2013-ban készítették meghívásunkra az Egy csókkal kezdődött? című előadást, ami azóta több fesztiválon is sikerrel szerepelt, többek közt Angliában, Németországban és a Sziget Fesztiválon.

 

 

Előadók: Egyed Beáta, Simkó Beatrix, Stetina Szonja, Csuzi Márton, Rusu Andor, Takács László

Jelmez: Rembeczki Fruzsina

Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara

Rendezés, koreográfia: Gregor Lustek, Rosana Hribar

 

Gregor Lustek és Rosana Hribar koreográfus páros a szlovén táncélet kiemelkedő alakjai, gyakorta duettekkel jelentkeznek, számtalan nemzetközi díj birtokosai. Előadásaikra a rendkívül személyes, intim, lélekközpontú kapcsolatok jellemzőek, lehengerlően precíz és intenzív tánctechnika áll munkáik mögött. Többek között erről és közös munkamódszerükről meséltek.

 

 

 

– Mindketten táncosnak indultatok, csak később lettetek koreográfusok. Hogyan kezdődött a koreográfus-pályátok?

Gregor: Nehéz kérdés. Amikor az első koreográfiánkat csináltuk, egy híres szlovén koreográfus azt mondta, “Isten hozott benneteket a másik oldalon”, amivel a táncos szakma két oldala közötti különbségre célzott.

 

Rosana: Szerintem a táncosok többsége idővel vágyik rá, hogy a saját ötleteit is megvalósítsa. Különböző emberekkel dolgozol, tapasztalatot, tudást szerzel, kidolgozod a saját módszereidet. Természetes, hogy ezt meg akarod mutatni.

 

-Gyakorlatilag mindig együtt dolgoztok, ami elég ritka ebben a szakmában.

Rosana: Igen, régóta partnerek vagyunk, sokat táncoltunk együtt, kialakult köztünk egy szoros kapcsolat. Ami az esztétikai elképzeléseinket illeti, azok között elég nagyok a különbségek, de a gondolkodásunk közös.

 

-Hogyan tud két ember együtt koreografálni? Az egyikőtök azt mondja, hogy a táncos emelje fel a bal lábát, mire a másik, hogy ez jó, csak inkább a jobbat? Mi a módszeretek?

Gregor: Nincs módszerünk.

 

Rosana: Nyilván sokat vitatkozunk, de ugyanazt akarjuk elérni. Közben pedig sokszor nagyon különbözik az, ahogy ő hogyan csinálja, és az, hogy én hogyan csinálom.

 

Gregor: Egyszer kitaláltunk egy közös módszert. Amikor a Duet 12-t vagy a 14-et csináltuk. Az elején megegyeztünk, hogy ha az egyikünk nemet mond valamire, a másiknak akkor is engednie kell, ha amúgy nagyon ragaszkodna az eredeti elképzeléshez. Nem könnyű elviselni, hogy tudod, valami nagyon jó lehetne, de a másik nemet mond rá. Mégis elfogadtuk ezt a szabályt.

 

Rosana: Igen, ez szörnyen frusztráló. Viszont nagyon fontos ez a partnerség a munkában, mert így folyamatos párbeszéd zajlik közöttünk. Olyan, mintha állandóan lenne velem egy dramaturg, vagyis még jobb, mert ő táncos, koreográfus is. Nagyon fontos, hogy meglegyen ez a párbeszéd munka közben, különben az ember túlságosan közel kerül a munkájához, elveszíti a szükséges távolságot, ami egyfajta vakságot okoz. Ez viszont lehetővé teszi, hogy megőrizzük a gondolkodásunk frissességét.

 

Gregor: Ha az ember történetesen rossz irányba indul, akkor sem veszi észre, hogy az út, amelyen jár, határozottan nem a kívánt célhoz vezet. Máskor pedig, ha nem találjuk a megoldást, jó rájönni, hogy mi a baj oka. Minél hamarabb megtalálod a hibát, annál közelebb jutsz a megoldáshoz.

 

-Hogyan kezdtek egy új produkciót?

Rosana: Először keresünk valami alapötletet, koncepciót, de az, ami elméletben működőképesnek tűnik, nem biztos, hogy a gyakorlatban is az. Ilyenkor a próbákon az egészet át kell dolgozni.

 

Gregor: Nem mindegy, hogy kikkel dolgozol. Ha ismered őket, ha tudod milyenek a képességeik, milyen a karakterük, akkor könnyebb, mint ha ismeretlenekkel dolgozol. Lehet akármilyen koncepciód, teljesen megváltozhat, ha látod a táncosokat. Velük dolgozol, ők lesznek a színpadon.

 

– Mi a Duda Éva Társulat számára készülő előadás koncepciója?

Rosana: Szerintem a cím – Outbreak / Kitörés – már önmagában sokat elárul. Ezt a kitörés- érzést a személyes sors generálja – mivel valamennyien individuumok vagyunk, a táncos is az, neki is minden kapcsolatban megvannak a maga frusztrációi. Hogy fejezzük ki az érzéseinket? Hogyan mondjuk el a frusztrációinkat a tánc nyelvén? Hogyan mondod el például, hogy húsz éve táncolsz már, de még mindig nem táncoltad ki magadból, ami benned van?

 

Gregor: Mostanában sokat gondolkodtam az életünk ritmusáról, arról, hogy mi a ritmusa annak, ahogy mi élünk. A való életben túl sok olyan dologgal találkozunk, ami elvonja az ember figyelmét. A sok hirdetés, vagy éppenséggel a telefon, ami mind-mind megszakítja, megtöri a ritmust, amely szerint élsz. Ha az Interneten rákeresel az Outbreak/Kitörés szóra a vulkánkitörés az első helyeken jön elő. Az embereknél a kitörés mindig az agresszióról szól. De mi van, ha a kitörés nem más, mint a semmi, a teljes csönd, a teljes szépség? Ha a kitörés teljes kontrasztban áll a szó jelentésével?

 

Rosana: Mi nem az agressziót és a hisztériát keressük. Annak más rétegekben kell előtörnie.

 

Gregor: Lehetséges, hogy a kitörés valahol ott van, de sosem mutatkozik, nem tör elő. Megmarad a vágy szintjén. Tudsz a létezéséről, tudsz róla, mint lehetőségről, de soha nem tör elő, nem válik láthatóvá.

 

Rosana: Szükségletként érzékeled, valójában azonban soha nem történik meg.

 

-Az előadás zenéjéül a tangót választottátok.

Rosana: A tangó itt egy klisé. A szenvedélyé, az érzelmeké. Szándékosan klisét akartunk, és az anyag jól illeszkedik ehhez. Olyan zenét kerestünk ehhez a szenvedélyhez, amelyet az ember mindhalálig táncolna, ezért választottuk a tangót.

 

Gregor: A tangó a kapcsolatról szól. Általában egy párról. Ha a kapcsolatuk intenzív, a zene is működőképes. Mindig a kapcsolódásokat, a kötődéseket keressük. A tangó ezeket fejezi ki.

 

Rosana: A tangó a feszültséget fejezi ki, a feszültség 100 százalékos jelenlétét, ami nem hagy alább.

 

Gregor: Valamiféle biztonságot is ad. A tangó két emberről szól. Táncolsz valakivel, jelen vagy, és megszűnik a környezet, nincsenek zavaró tényezők. Csak te vagy, és akivel táncolsz. Nincs harmadik, negyedik ember körülötted, nem számít a környezet, mindig kapcsolat van közöttetek. Ezért biztonságos.

 

-Nem ez az első alkalom, hogy Magyarországon dolgoztok. Más itt dolgozni, mint Szlovéniában?

Rosana: Igen, tavaly csináltunk egy előadást Évával. (Egy csókkal kezdődött?)

 

Gregor: Szeretjük ezt a társulatot, mert nagyon jó, ahogy a testükkel dolgoznak, amellett, hogy nagyon fizikálisak, a testüket kommunikációs eszközként használják. Szeretünk velük dolgozni.

 

Rosana: Ismerek néhány magyar táncost, láttam néhány magyar előadást, és feltűnt, hogy sokkal inkább a tánc fontos, mint a koncepció, és a táncosok kitűnőek.

Készítette: Győri Aliz

 

 

 

Az előadást 18 éven felüli nézők számára ajánljuk!

 

Támogatók: NKA, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Szlovén Köztársaság Nagykövetsége, Mu Színház, Füge, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Táncélet.hu