„Salsára születve”

 

Hamarosan újra salsa táncverseny lesz Budapesten, a szervezőt, B.Bíró Zoltánt kérdeztük. A verseny honlapján érdemes tájékozódni az aktuális információkról: www.salsaverseny.com

– Milyen céllal szervezitek ezt a magyar salsa életben kiemelkedő rendezvényt, mi értelme van egy ilyen versenynek Budapesten?

– Első válaszom az volna, hogy abszolúte semmi értelme nincs, már ami ennek versenynek a szervezési oldalát jelenti, vagyis elsősorban azt szeretném mondani, hogy nagyon macerás. De az előbb mondottat vegyük olybá, mintha el sem hangzott volna. Meglátásom szerint az értelme csupán annyi, hogy sok szimpatikus és kevésbé szimpatikus ember összejön, és ennyi azért nem kevés. Ráadásul táncolnak is, és innentől kezdve viszont már szerintem nem is táncversenyről kellene beszélnünk, hanem arról, hogy ezt a táncoló közösséget már nézni is maga a csoda.

– Hogyan jutott eszedbe, a salsa verseny ötlete?

– Nem jutott, bennem volt mindig is. Egy olyan embernek, aki igazából nem is tud táncolni felemelő érzés, amikor olyanok közelében lehet, akik viszont tudnak. De engedelmet kérnék, mivel ezt a versenyt nem egyedül hoztam létre, hanem együtt Lili Garcessel, a kubai mágikus létezés földre szállt angyalával, aki nem utolsósorban a magyar salsás közösség egyik meghatározó tanítója is, ráadásul hivatásos tánctanár. Szóval vele és José Luissal együtt hoztuk létre ezt a versenyt. Így mondhatom, hogy autentikus kubai szakmai főfelügyelet alatt állok…

– Voltak előzményei ennek a versenynek?

– Igen. Először is megalapítottuk a Salsa La Cubana Kubai Tánc Akadémiát, melynek működése során figyeltem fel arra, hogy a salsa táncosok is igénylik a megmérettetést, még akkor is, ha ez rájuk nézve esetleg nem is annyira kedvező. Valamint azt se felejtsük el, hogy a táncos létezés hosszú évtizedekre visszamenőleg „tartozéka” a verseny, elég ha csak a standart táncosok versenyeire gondolunk. De hogy ez miért alakult ki, az kimerítő történet volna, így most bele se kezdenék.

– Érdekelne, hogy személyesen mikor kötelezted el magad a kubai táncok mellett?

– Köszönöm, ez olyan kérdés, melyre szintén csak egy négyórás expozéban tudnék rendesen megfelelni. Talán a zene, hiszen a Latin Combo nevű együttesemmel elég régóta játszunk kubai zenét például. De említhetném azt is, hogy tanítottam tánctanárokat posztgraduális és rendes képzésben is. Vagy említhetném több könyvemet is, melyet e témából írtam. Természetesen a tanítást illetően elméletről van szó, hiszen táncolni azért még mindig nem volna bátorságom. De jobb is ez így, mert például így zenélhetek, melyre mások táncolnak, vagy taníthatok valamit, amit majd az általam is képzett táncpedagógusok adnak tovább lelkes tanítványaiknak, szóval kellemesen akár azt is érezhetném, hogy azért talán nekem is van valami kis közöm a kubai táncokhoz. Igazából, summázva csak annyit szabadna mondanom, hogy akkor amikor megszülettem.

– Szerinted a salsának van köze a magyar lelkekhez?

– Elsősorban a léleknek van köze a tánchoz, hiszen a tánc minden kultúrában jelen volt és van, és már az emberiség hajnalán is létezett. Hiszen ha van rá lehetőségünk, táncolunk mindenhol, még ha éppen senki sem zenél körülöttünk. A zene és a tánc egyébként olyannyira hozzátartozik az életünkhöz, hogy joggal felmerülhetne például a kérdés, melyik is volt előbb. Valami választ azért tudnék erre is adni, de gondolom, most erre sincs se idő, se terjedelem. Annyi biztos, hogy a zene és a tánc lényegében a felegyenesedés, vagy a beszéd kialakulásához hasonlóan olyan evolúciós alkalmazkodási folyamat lehetett, amely az emberiség történetének korai szakaszában fejlődött ki és valószínűleg nagyban segítette az emberiség fennmaradását. És mivel a mi őseink ide telepedtek le, ezzel mondjuk ezer évre meghatározták azt, hogy elsősorban hol táncoljunk. De félre a tréfával, a kérdésre, vagyis a lélekre visszatérve a válaszom annyi lehet talán, hogy nincs speciális „magyar” lélek, egyetemes emberi lélekről volna kívánatos beszélnünk, hiszen minden kultúrának és kultúrformának elengedhetetlen megnyilvánulási formája a tánc, az egyéni és a nemzeti lelkektől függetlenül.

– Kik jelentkezhetnek versenyzőnek?

– Mindenki, aki kedvet érez ahhoz, hogy megmutassa magát, vagy átérezhesse azt, milyen is a színpadon, sok ember figyelmétől kísérve egyedül egy táncos produkciót bemutatni. Nagyon izgalmas érzés és ezt szerintem minden táncosnak meg kellene tapasztalnia.

– Hogyan tudjátok a jelentkezők közti tudásszint különbségeket tolerálni?

– Ennek megvannak a szakmai módszerei. De mivel mi a szabadságot szeretjük, ezért fontos volna kiemelnem viszont, hogy a salsában, – ellentétben például más versenytáncokkal – szándékunk szerint nincs megkülönböztetés. És ennek a fő oka az, hogy itt a kategóriák nincsenek szintekre bontva, tehát minden tudásszint a kategóriáján belül összevontan szerepel. De nem csak azért, mert a versenyre szánt időbe nem fér bele mondjuk a kezdő, középhaladó, profi szétbontás, hanem a fő ok az, hogy a más nemzetközi versenyeken is tapasztaltak szerint joggal gondoljuk azt, hogy aki versenyezni jön, az szívesen megméretteti magát a vélhetően nála nagyobb tudással rendelkező táncosokkal is.

– Mire számíthat a közönség, egyáltalán kiknek szól ez a verseny?

– A közönség olvasmányaim szerint „ezerfejű” és mint ilyen minden szempontból szuverén és ezért pontosan tudja azt, hogy mire kíváncsi. Balga volnék persze, ha nem vallanám be, hogy jelentős részben a versenyzők barátai, családja és szurkolói teszik ki azt a bizonyos közönséget, de örömmel mondhatom, hogy bizonyos százaléka a Tisztelt Publikumnak csak azért jön, hogy lásson valami olyat, amire hétköznapjaiban garantáltan nincs semmi lehetősége. Szóval én személy szerint imádom a közönséget, ennél jobban csak azt imádom, ha nem férnek már be…

– Ez érhető. Apropó, jó üzlet egy ilyen verseny szervezése?

– Ez se egy utolsó kérdés…szóval, a salsás fórumokon már évekkel ezelőtt is olvastam, hogy ez a bébíró’ milyen jól megszedi magát a salsa rajongók pénzéből. Jókat mosolyogtam magamban, és nem csak azért, mert mint említettem, nem egyedül vagyok a tulajdonos, vagy szervező, hanem többen vagyunk. Tehát az ilyen írások szerzői nyilvánvalóan bele se kóstoltak semmiféle hasonló dolog, nemhogy egy unikális verseny szervezésébe, így megbocsátható, hogy fogalmuk se lehet arról, hogy hiába van bent akár ezer jegyet is vásárló ember, ha a fajlagos költségek miatt reménytelen számottevő nyereséget elérni. Ma, Magyarországon egészen biztos, hogy készpénzes szponzor nélkül nem lehet nyereségesen rendezvényt szervezni. És ilyen nekünk sajnos nincs. Egyértelműen kijelenthetem, hogy ez egy nagyon rossz üzlet, sőt, nem is üzlet, mivel már ez a szó se illik ide. Ez nem üzlet tehát, hanem egy bolond szenvedély és valamiféle ethosz. És azt vélem gondolni, hogy ezt a versenyzők is érzik. De ez a része magánügy, az a része viszont nem, hogy legjobb esetben is, ha nullszaldósra ki tudjuk hozni, akkor már örömünnepet ülünk. Tárgyiasíthatnám és ez egyszerű is, mert egész pontosan minden bevételünk a jegyet vásárlóktól érkezik. Valamint termékek a szponzoroktól és ezt mi mind kivétel nélkül odaadjuk a nyertes versenyzőknek. A kiadásokról vagyis a rezsiről, terembérről, technikusokról nem is beszélve, és folytathatnám. De ez senkit nem is érdekel, mert ha igen akkor biztos más is szervezne egy ilyen versenyt. Összegezve azzal zárnám le, hogy idén is azért imádkozunk, hogy az a bizonyos Szent Nulla konvergáljon minimum önmagához.

– A köztudottan egymással erősen rivalizáló salsa tánciskolák hogyan viszonyulnak ehhez a versenyhez?

– Előbb egy személyes megjegyzést. Szóval nekem az volt a szerencsém, hogy a zenekarom révén sok évvel korábban kerültem kapcsolatba olyan emberekkel, akikből később tánciskola vezető lett. És időben csak sokkal ezután lettem Lilivel és JoséLuissal egy „konkurens” tánciskola tulajdonosa, tehát a személyes barátságok korábban születtek. Így esett, hogy valamennyi tánciskolai vezetővel egészen kivételesen jó kapcsolatom van. De tudom, hogy nem ez a kérdés és nem
szeretnék mellébeszélni. Szerintem is rendkívül erős a rivalizálás és még annál is erősebb a különutas megoldások kedvelése. Például az iskolák egy jelentős csoportja anno létrehozta a Magyar Salsa Egyesületet, melyek épp ez lett volna a célja, tehát az, hogy finom fúziókra nevelje, vagy barátságos kompromisszumok felé terelje a salsa iskolákat. Ez a mai napig persze még számottevő eredmény nélküli, de például kezdeményezésnek talán nem rossz. De azért az egyesülettől függetlenül is vannak értékes és szimpatikus fúziók. Igazából a magyarországi salsás sejtek közösséggé csak a táncos esti bulikon, és reményeim szerint majd ezen a versenyen válnak. Szóval, csak barátkozzanak és ismerkedjenek meg egymással, rájuk fér. Visszatérve a rivalizáláshoz, ezért van ennek egy nagy előnye éspedig az, hogy pont ezen a versenyen itt a kitűnő lehetőség és alkalom arra, hogy a különböző tánciskolák növendékei és koreográfusai összemérhessék tudásukat más iskolák művészeivel és táncosaival.

– Mikor lesz a verseny, a versenyzők meddig jelentkezhetnek és mennyibe kerül majd egy belépőjegy és hol lehet beszerezni?

– 2012 január 14-én. A belépőjegy egységesen 2500 Ft. Így ha telt házunk lesz, akkor sikerrel elérhetjük azt a korábban említett nullát. Jegyeket a www.salsaverseny.hu weboldalról lehet rendelni, vásárolni, de a verseny napján – ha marad – akkor ott is árusítani fogjuk. És szeretettel várunk mindenkit. Mottónk: „A salsa életkor és tudásszint független, valamint nagyon alkalmas arra, hogy életre meghatározó, emberi kapcsolatok születhessenek” A versenyzők milyen kategóriákban indulhatnak és jöhetnek egyedül is vagy csak párban illetve csoportosan? A meghirdetett 5 kategóriáink: a kubai és a L.A. salsa, melyben a táncosok párral indulhatnak. A további kategóriákban, mint a freestyle, a rueda de casino, vagy a reggaeton, indulhatnak szólóban is, vagy csoportosan. Persze a ruedában nyilván csak csoporttal.

– Kikből áll a zsűri?

– A legnevesebb tánciskolák vezetőkből, táncpedagógusaiból. És a verseny védnöke évek óta a hazánkban állomásozó mindenkori nagykövete a Kubai Köztársaságnak.

– Milyen díjakat adtok át?

– Mint említettem, a díjakat a szponzorok felajánlásainak köszönhetően tudunk adni. Természetesen az adott díjat a szponzor képviselője adhatja át. A magunk részéről kupát és oklevelet adhatunk, de legszívesebben az egész világot neki ajándékoznánk a szívünknek oly kedves versenyzőinknek. Erre persze még várni kell, de sohase lehet tudni…, egyszer talán tényleg az egész világ tiszteletét teszi majd nálunk, itt Budapesten, január 14-én történetesen a minket befogadó Klauzál Gábor Ház nagyszínpadán.

– Köszönöm az interjút, találkozunk a versenyen.