Érzéki séta Jam módra

Argentin tangó: mikor erre a táncra gondolok heves érzelmek, érzékiség, gyors ütemben rugdosó lábak jutnak eszembe. Mindig is tetszett a lépések közbeni szoros intim kapcsolat a két fél között, a szavak nélkül történő mozdulatsorozatok kivitelezését. Ez a tánc tényleg a vízszintes érzések függőleges kifejezése, ahogy szokták mondani.

Ezen gondolatokkal indultam el első kezdő argentin tangó órámra. A Jam táncműhely Visegrádi utcai termét kerestük. Lassan közeledtünk a megadott cím felé, a 29- es számnál egy régi bérházat találtunk, majd a ház melletti kozmetikában történő gyors eligazítás után továbbsétáltunk. Pár lépésnyire meg is láttuk a kiplakátolt kapualjat, nem túl simán, de megérkeztünk.

Az óra már elkezdődött, legalábbis a zenéből ítélve. Első élményként érdekes látvány fogad. Egy kicsit önképző kör – érzésem van, ahogy nézem az utcai ruhában, egymás után, párban sétálgató embereket. A tanárt nem látom, nem hallom. Pár perc után a recepciós hölgy végre bemutat minket, gyors cipő csere, majd csatlakozunk a többiekhez.

A két tánctanár Gáspár László és Csontos Katalin kedvesen odajön hozzánk és egyénileg magánóra jellegűen, elkezdi magyarázni nekünk a helyes tartást, a két partner közötti kapcsolat lényegét, a testsúly áthelyezést, minden a többiek által eddig elsajátított mozdulatot.

A lépés nem bonyolult, séta előre. Ez viszont nem bizonyul olyan könnyűek, mint ahogy gondoltuk. Teljes koncentráció szükséges ahhoz, hogy nőként a férfi minden rezdülésére gyorsan tudjunk reagálni, ne essen szét a mozdulat, valami táncosat csináljunk, ne szimpla lépegetést előre hátra. Próbáljuk érezni a zenét, kifürkészni a többi pár mozdulataiból mi is lehet az ütem, de mivel mindenki máshogy mozog, ezt a próbálkozásunkat gyorsan feladjuk.

Az óra nagy része ilyen egyéni gyakorlással zajlik, nincsen túl nagy változatosság a mozdulatokban. A tanárok ide-oda járkálnak, gyakran megállnak, kedvesen segítenek egy-egy párnak. Végre közös tanulás következik, megérkezik a „táncóra érzés”. Egy új lépést tanulunk, melynek gyors elsajátítása után ismét visszaáll a megszokott „rend”, mindenki a saját ütemében egyedül gyakorolja ki a mozdulatot. Lassan szótlanul beszivárognak a terembe a haladók, becsatlakoznak a többiekhez, ezek szerint a kezdő óra véget ért.

A kezdeti gondolataimmal ellentétben, nem azt a heves érzéki lendületes óra jelleget találtam meg a Jam-ben, amire számítottam. Ennek ellenére sokat tanultam arról, hogy milyen érzés, amikor a partner minden rezgésére figyelni kell és türelmesen várni, hogy merre folytatja a sétát tovább.

Az órát olyan pároknak ajánlom, akik szeretnének kicsit kimozdulni otthonról, közösen nyugodt perceket eltölteni, és közben táncolni.

 

 

 Írta: Hornyák Verona