Hastánc

(A tánciskolák felsorolását az oldal aljára érve találod!)

A hastánc világ egyik legrégebbi és a mai napig szinte ‘változatlan’ formában fennmaradt tánca. Téves fordítás a “hastánc“, melyet csupán néhány országban használnak. Hazájában RAKS SHARKI-nak, azaz a keleti táncnak nevezik. A mozdulatok többsége térdből és csípőből izolált mozgás, a hasi mozdulatok kevesebb szerepet játszanak.

Nők és férfiak egyaránt táncolták, táncolják. Egyiptomban és Törökországban a férfiak női ruhát hordtak a tánc közben, ma többnyire djellaby-t /hosszú, bőruha/ viselnek, csípőn csörgő övvel. E tánc ma már több interpretációban jelenik meg, keveredik más népek táncaival, klasszikus balett elemekkel, és sajátos mozdulatokkal. Magában hordozza az ókori egyiptomi, indiai termékenységi papnők, az Indiából elvándorolt cigány törzsek, az észak-afrikai perzsa népek, beduin törzsek, török, görög és balkáni népek táncainak elemeit.

Gyökerei az ősidőkre nyúlnak vissza, kb. 7000 évvel ezelőttre. Régészeti bizonyék van arra, hogy már az őskorban speciális táncként alkalmazták, lányok, asszonyok táncolták. Az orientális hastáncnak India a lehetséges forrása, legrégebbi történelme és kifinomult ritmusai alapján. Az Indus völgyének korai táncosai szent, templomi prostituáltak lehettek. A legnagyobb tisztelet övezte őket, luxusnegyedekben laktak és több nyelven beszéltek. A nem templomi táncosok tavaifok voltak – kifinomult, művelt kurtizánok. Később ők feltűntek más országokban is, ahol bajadérok néven váltak ismertté. A táncosok az indiai társadalom elfogadott részei voltak.

A hastánc kikerülve a vallási területről, világivá vált. Háremben, utcai produkcióként, önmaguk szórakoztatására is táncolták.

Európába először Napóleon katonái hozták a hírt a 18 – 19. században az egzotikus táncosnőkről, amikor a szokatlan mozgást “dance du ventre“névre, angol tükörfordításban “belly dance“-re keresztelték.

A modern hastánc története az 1893-as Chicago-i Világkiállítással vette kezdetét. Itt találkozott ugyanis először az európai és amerikai polgári réteg a mesés kelettel, ahol különböző törzsekből érkezett táncosok szórakoztatták a látogatókat. A századfordulón és a szecesszió korában a művészetekre jellemzővé vált a kelet felé fordulás, ami több tehetséges táncost inspirált az orientális tánc felfedezésére és előadására.

Európában a hastánc ma művészet, női profi szólótáncként is folyamatosan fejlődik. Közege nemcsak a bárok és színházi előadások, hanem fesztiválok, versenyek, világtalálkozók, ahol a táncosok lehetőséget kapnak művészi elkötelezettségük kifejezésére.

Ma az egyiptomi ága a színpadias, autentikus; a török az orientál, a csillogó; a libanoni a népies és az amerikai törzsi az egyesített.