Timár Sándor az alvó nemzeti lelket ébresztette fel munkásságával – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a 85 éves Kossuth-díjas koreográfus, a nemzet művésze tiszteletére rendezett vasárnap esti gálaesten, az Erkel Színházban.

“Azt, hogy milyen egy fa, a gyümölcséről ismerik meg, és ez nincs másképp az emberrel sem. A gyümölcsök mutatják meg, hogy milyen is egy ember, egy ember élete. Ma este azok fognak itt szerepelni, akik tőled kapták az indíttatást, az útmutatást, az inspirációt; tőled tanulták meg az emberi életnek azt az oldalát, amely a legmélyebb gyökerekig nyúlik vissza. Tőled tanulták meg, azok is, akik amatőr módon a táncházakban mozogtak, hogy ha mozdul a láb, akkor mozdul a lélek is” – fogalmazott a koreográfushoz intézett köszöntőjében Balog Zoltán.

A miniszter kijelentette, a beszélt anyanyelv, az énekelt zenei anyanyelv, a mozdulatok, a tánc nyelve, a formák és díszítések nyelve, az emberi kapcsolatok megjelenítésének és a szokásoknak a nyelve minden népben és nemzetben más és más: ezek segítségével fejezi ki az egyén a minden emberi sorsban megjelenő jót és rosszat, örömet és fájdalmat, vágyat és készséget.

Balog Zoltán szerint e minden nemzetben más és más formát kapott nyelvek összessége a nemzeti lélek. “Te, ti ezt az alvó nemzeti lelket ébresztitek” – fogalmazott a miniszter, hozzátéve, hogy a táncházmozgalom elindításával Timár Sándorék annak idején arra a talajra építkeztek, amelyet a múlt század elején mások mellett Bartók Béla és Kodály Zoltán, majd a második világháború előtti évtizedekben a Gyönygyösbokréta mozgalom és a regös cserkészek készítettek elő.

Felidézte, hogy a táncházmozgalom 1972 májusában, a mai Írók Boltja helyén működött könyvtárklubból indult útjára a Honvéd, a Bartók Béla és a Bihari János Táncegyüttes összefogásával, lehetőséget teremtve a táncosok számára a színpadon kívüli táncra, megközelítve a néptánc eredeti, társas tánc jellegét.

“Egyre többen csatlakoztak a megmozduláshoz, akikben nem volt félsz, akik ki akarták fejezni az ősi tudást, a szívet dobogtató ritmust, a mozdulatokban a dacos öntudatot, magát a kacér és szerelemittas, szenvedő és vágyakozó, ünneplő, robotoló, zenélő éstáncoló embert” – jegyezte meg Balog Zoltán, köszönetet mondva a koreográfusnak, amiért annak idején társaival mentőövet dobtak a halódó magyar léleknek.

“Azóta már sokan tudjuk, hogy a táncház éltető erő, megtisztulás, feltöltődés a múlt értékeivel, semmihez sem hasonlítható szórakozás a jelenben, tartalékképzés a jövőre” – zárta gondolatait a miniszter, emlékeztetve arra, hogy a magyar táncház módszer az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára is felkerült.

A táncházmozgalom híres tanárának tiszteletére rendezett nagyszabású gálaműsoron azok a táncosok, koreográfusok, zenészek és énekesek léptek színpadra, akik Timár Sándor műhelyében kezdték pályafutásukat. A műsort a koreográfus felesége, Timár Bösketáncművész rendezte.

A fellépők között voltak az Állami Balett Intézet, a Magyar Állami Népi Együttes és a Bartók Béla Táncegyüttes “seniorjai”, a már 850 tagot számláló Csillagszemű Táncegyüttes – ennek Timár Sándor ma is aktív koreográfusa -, valamint a mester japán tanítványai.

A gálaműsorhoz időzítve jelent meg a Timár85 – Születésnapi képeskönyv, amely bemutatja a koreográfus szakmai életútját, és fényképekkel kalauzol végig a művész életén gyermekkorától kezdve a Nemzet Művésze cím elnyeréséig.

forrás: MTI