(A tánciskolák felsorolását az oldal aljára érve találod!)

A szamba egy afrikai eredetű, ősi néptánc, amely a rabszolga-kereskedés útján jutott el Brazíliába. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgására emlékeztetnek: még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni. Magával ragadó, eredeti ritmusa az ősi zenei kifejezésmódot idézi.

A szamba eredetileg több táncforma gyűjtőneve, melyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból és Angolából új hazájukba, Brazíliába. Abban az időben ezt az igen népszerű táncfajtát semba néven ismerték, ami a tipikus csípőmozgásokat jelölte. A bantu népeknél az extázis, a mámorító tánc állt a középpontban, ami kultikus ünnepségeik jellegzetessége volt. Az afrikai tánckultúra a brazil partvidéken is elterjedt, s a táncnak Rio, Sao Paulo, Pernambuco, Bahia és Maranhao is otthont adott.

Mindemellett a körtánc is kedvelt volt, melynek középpontjában egy szólótáncos vagy egy pár is táncolt. A brazilok ezeket a táncokat Batuque, Lundu vagy Samba névvel jelölték, smi mozgást illetve ünnepséget jelente. A legnépszerűbb körtánc a “Samba de moro” volt, melyet már a modern szamba elődjének tekinthetünk. A szamba zene az ősi Afrika kultikus zenéjéből származtatható. Fő hangszerei (dobok, harangok) főként afrikai eredetűek. A gyors, élénk zene ösztönözte a táncos mozgást.

 

A forró egy romantikus, de energikus társastánc Észak–Brazíliából. Több típusa ismert: Forro pe de serra (tradicionális), Forro estilizado (akrobatikus) és Forro Universitario( Modern Forro salsa lépésekkel együtt).

 

A capoeira egy brazil harcművészeti játék, melyet a XVI. században a rabszolgák alakítottak ki, így ez lett az elnyomás elleni küzdelem, valamint a kulturális tradíciók továbbadásnak fő eszköze. Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik; gyakran közel a földhöz, vagy kézen- , fejen állva művelik, mindig zenére. Egyes verzióiban sok akrobatikus elem található.

A capoeira szónak számos jelentése létezik, ezek egyike a Brazília belsejében található erdős területekre utal, feltehetőleg azokra a helyekre, ahol a szökött rabszolgák próbáltak elrejtőzni. Két fő stílusirányzat létezik a capoeirán belül: az egyiket lassabb, földközeli mozdulatsorok valamint a hagyományok és rítusok tiszteletben tartása jellemez, ez az Angola. A másik stílus az ún. Regional, amelyet folyamatos, akrobatikus mozgáskombinációk dominálnak. Itt a technikán és a stratégián van a hangsúly. Mindkét stílusra jellemzőek a cselek, színlelt támadások, lendületes rúgások, illetve az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatok.

1932-ben Mestre Bimba (Manoel Dos Reis Machado) megnyitotta Salvadorban capoeira iskoláját, ahol az általa kialakított Capoeira Regionalt kezdte oktatni. Ezt követte 1941-ben Mestre Pastinha ( Vicente Ferreira Pastinha) Capoeira Angola iskolája. A két mester mára a capoeria mitikus figurájává, “ősatyjává” vált.

A capoeirában nem cél a másik elpusztítása, de van, ahol a lábsöprés és a földrevitel is megengedett. Bár technikailag ki lehet gáncsolni az ellenfelet, a capoeiristák gyakran csak imitálják a mozdulatot, ezzel mutatva ki fölényüket.

 

A zouk-ra úgy tekintenek, mint a lambada lassú, érzéki változatára. A ’80-as évek jelentették az igazi lambada aranykort, majd lassacskán a lambada táncosok kísérletezni kezdtek más zenével, így kerekedett ki a zouk lambada stílusú tánc, másnéven brazil zouk. Így a ’90-es évek beköszöntével az utcai táncú lambadából átalakult új stílus – a zouk – rövid időn belül rendszerezett formát öltve átkerült a tánciskolákba.

Leginkább a folyékony mozgás és a felsőtest mozdulatai jellemzik ezt a táncot, amelyek a zoukban oly sajátságos „teátrális” fejmozdulatokban végződnek. Intim, zárt tartásban vezetett mozdulatok, pl. testhullámok és nyitott pozícióból indított helycserék, forgások váltják egymást. Kifejezetten egyediek a döntött tengelyű, döntött fejjel történő forgások. A táncosok gyakran eltérnek a ritmustól, helyet engedve a zenei interpretációnak.

Napjainkban már nemcsak egyszerűen zoukkal találkozunk, hanem alfajai alakultak ki, amelyek már merőben eltérnek és szemügyre véve, tényleg sajátos, egyedi stílust képviselnek.

Nagyobb csoportok: tradícionális, azaz brazil zouk, lambazouk, soulzouk, neozouk.