Pozsonyban a Képzelt beteg

Először lép fel Pozsonyban a GGTánc Eger. A társulat egyik sikerelőadását, a Képzelt beteget táncolja.

“Nemrég nálunk vendégeskedett a pozsonyi Ifjú Szívek társulata, cserébe visszahívtak bennünket. Május 11-én délben a helyi középiskolásoknak, este a színházban lépünk fel. Ráadásul két új szereplőnk lesz: Dunai Bettina és Oláh Balázs, ami friss lendületet ad az előadásnak. Szeretem a felújításokat, mert jót tesz, érnek a darabok.” – fogalmaz Topolánszky Tamás, az egri tánctagozat vezetője.

A táncjáték Moliére Képzelt beteg című drámája alapján készült. Grecsó Zoltán koreográfiája a commedia d’ell arte hagyományait idézi, még pedig úgy, hogy az előadás egy improvizációs próbafolyamat eredményeként született, melyben a darab helyzet- és jellemkomikumát a táncszínház eszközeivel bontja ki.

Grecsó Zoltán gondolatai a darabról:
“Szándékomban áll egy improvizációs előadás megalkotása, amely nem azt jelentené, hogy a művészek két hónap folyamatos improvizálás után a premieren is improvizálnának, hanem hogy az előadás – a próbák eredményeként – egy rögzített technikával véglegesre kialakított formában álljon elő.

Az előadás alapjául szolgáló kiinduló történet Moliére Képzelt beteg c. drámája, amely kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy a táncszínház adottságaival és eszközeivel bontsuk ki a benne rejlő helyzet és jellemkomikumot.

Négy éve figyelem azt a fajta improvizációt, s technikát, amit nem irányít senki, s én sem irányítottam direkt módon kívülről, csak belülről egyengettem az útját, hogy elvigyem mégis abba az irányba, – amit akár ódivatúnak tarthatnánk – a narratív táncszínház irányába.

Négy év alatt arra lettem figyelmes, – miközben folyamatosan a nézők arcát is bámultam -, hogy habár én a színház szemszögéből közelítek  meg mindent (ez az én elfogultságom bizonyára) a narratív szálak mindig segítik a nézőt a látottakkal kapcsolatban megélt tiszta, könnyed érzésekre.

Szeretem a közönséget, és szeretnék közönség barát előadásokat  tárni eléjük. A négy év, a közel kétszáz előadás alatt egyszer sem éreztem, hogy jobb lenne, ha mások által megtanított improvizációs játékokat játszanánk, amihez nekünk semmi közünk, azonkívül, hogy megtanultuk.”