Michael Flatley szögre akasztja a szteppcipőket

“Mindent megkaptam a tánctól amit ez a művészeti ág adhat és elégedett vagyok. 20 évig voltam a részese és sokmindent elértem” – mondta Michael Flatley. Ám minden jó dolog végetér egyszer… 

“A lábaim meghozták a döntést helyettem. Komolyan megsérültem és ez az évek során egyre csak rosszabb lett.” – mesélte Michael Flatley, aki 20 éves táncos pályafutása alatt megtanult együttélni és együtt táncolni a fájdalommal. Azt vallja, hogy ha szereted a munkád, akkor az nem is munka és a fájdalom eltörpül a világot betöltő oly sok szép dolog mellett. Saját rekordját megdöntve egy másödperc alatt 35 ütemet kopogott le lábával, de végül elfogadta, hogy nem táncolhat így örökké.

Az 56 éves világhírű táncos állandó fájdalomban él, reggelente percekbe telik mire fel tud egyenesedni, hiszen két helyen is helyrehozhatatlan sérülések vannak a gerincén. A tánccal töltött két évtized a lábait sem kímélte. A térdei teljesen tönkrementek, az 1996-ban a lábszárában elszakadt izom soha nem gyógyult meg teljesen és van egy csont a jobb lábában ami újra és újra váratlanul eltörik.

De tudja, hogy mindezt csak magának köszönheti: “Teljesen tönkretettem a testem a tánccal. Nem mondhatom, hogy az orvosok nem figyelmeztettek és nem mondhatom hogy nem élveztem minden egyes percét annak hogy ezt tettem magammal”. Volt idő amikor lábai 40 millió angol fontra voltak biztosítva, de ez ma már elképzelhetetlen.

Michael Flatley egy ír-amerikai munkás családban született Chicagóban. Apja építőmunkáskánt kezdte, majd megalapította saját vállalatát, ahol Michael és testvérei gyerekkoruktól kezdve besegítettek. A legfontosabb dolgok, amiket apjától tanult a fegyelmezettség, hogy figyeljen oda a részletekre és hogy legyen büszke a munkájára.

11 évesen kezdett táncolni és nagyon tehetségesnek bizonyult, megnyerte az ír nemzeti táncbajnokságot. Más sportokban is jeleskedett, mint például a box, végül aztán mégis a tánc mellett kötött ki és a húszas éveiben versenyszerűen táncolt, miközben építkezéseken dolgozott és ideje legnagyobb részét árokásással töltötte. Az 1980-as években a Chieftains nevű ír népzenei együttessel turnézott. Ez volt az első alkalom, hogy egy másfajta jövő képét megpillanthatta. Elkezdett azon munkálkodni, hogy létrehozzon egy új táncstílust, egy saját show-t.

Így készült el a Riverdance hét perces koreográfiája, melyet az 1994-es Eurovíziós Dalfesztivál szünetében mutatott be. Előadása nagy sikert aratott és a következő évben egész estés produkcióvá egészítette ki azt – és megszületett Riverdance jelenség. Pontosan tudta mit akar: a koreográfiától kezdve a jelmezeken és a zenén át a világításig minden az ő munkája volt. A kezdeti sikerek után azonban összeveszett a produkció többi résztvevőjével, mivel ő több pénzt, nagyobb gázsit akart és nagyobb helyeken szeretett volna fellépni.

Otthagyta hát a Riverdance-t és megcsinálta a Lord Of The Dance, majd a Feet Of Flames és a Celtic Tiger című produkciókat. Sikert sikerre halmozott és óriási vagyonra tett szert. Úgy híresült el, mint a legagyonhajszoltabb, legharciasabb és legkegyetlenebb táncos aki valaha is a legnagyobb zajt csapta egy pár fekete bőr szteppcipőben. Michael Flatley úgy élt, mint egy rocksztár, úgy harcolt, mint egy vadállat és egyre csak hajszolta a sikert, hogy minél nagyobb sztár legyen.

“Volt egy vízióm,” – mondta – ” tudtam mit akarok, tudtam mire vagyok képes és hittem benne, hogy meg tudom csinálni. Soha nem akartam csupán egy háttértáncos lenni. Elől akartam lenni a rivaldafényben. Tudtam, mennyit érek. Rocksztár akartam lenni, arénákban akartam játszani. Mindenki azt mondta, ez őrültség. Egy manager egyszer azt mondta, ‘csak a holttestén keresztül’.” Aztán jött Harvey Goldsmith és rávette, hogy próbálkozzanak meg egy egész estés show műsorral. Ígyhát elkészült a Lord Of The Dance, amit teltház előtt mutattak be és amit teltház fogadott a stadionokban világszerte.

Michael Flatley fénykorában igazi nőcsábász volt, amit nem tagad, de nem is dicsekszik vele. “Egyszerűen élveztem az életet.” – mondja. Most boldog házasságban él feleségével, Niamh O’Briennel akit 2006-ban vett feleségül. Van egy nyolc éves fia, akinek születése – saját bevallása szerint – nagy változást hozott az életében. Családja is szerepet játszott a nagy döntés meghozatalában. “A fiamnak nagy szerepe van abban hogy abbahagyom a táncot. Szeretném csak neki szentelni a megmaradt energiáimat.” – mesélte Flatley. “Leírhatatlan az az érzés amikor az üvöltő közönség előtt állok a színpadon, de az öröm, amikor a fiammal focizok, felülmúlja ezt. És ez az amit folytatni szeretnék.”

Michael Flarley táncos bakancslistáján már csak egyetlen beteljesületlen bejegyzés szerepel, ez pedig nem más, mint fellépni a Broadway-n. Ez az álma most teljesülhet mielőtt visszavonul, hiszen 2015.november 7. és 2016. januáe 3. között a New York-i Lyric Theatre műsorra tűzi a Lord of the Dance: Dangerous Games című előadást. “Most már ott tartok, hogy csak bizonyos fellépéseken táncolok két számot, de akkor mindent beleadok. Ennek is örülök, mert ennél több már egszerűen nem megy.” – mondta. “Már nem vagyok fiatal. Úgy érzem, kész vagyok a visszavonulásra és örülök, hogy átadhatom a helyem néhány igazán tehetséges srácnak. James Keegan, James Breen, Matt Smith and Lewis Childs mind nagyszerű táncosok és megérdemlik, hogy a helyemre lépjenek.”

Az új produkció, a Lord of the Dance: Dangerous Games, Michael Flarley saját ötlete alapján készült, ő tervezte a dizájnt és a koreográfiát. Az előadás egy különböző táncstílusokból összefonódó kétórás egyveleg, a tradicionális ír tánc, a sztepp a modern tánc és a Broadway show-elemeit használja. A látványos produkcióban táncoló robotok, akrobaták és utcai táncosok is megjelennek.

És hogy mit fog csinálni Michael Flatley miután elhagyta a siker, a csillogás és az arénák világát? Fest. De nem ám a hagyományos módon, ecsettel, hanem a lábával. Akrilfestékkel borítja be lábait és így táncol a vásznakon írországi és barbadoszi otthonaiban. “Nem csak a lábaimat használom, hanem festékszórót és különböző eszközöket is. Soha nem használnék ecsetet – ez absztakt önkifejezés.” – mondta Flatley. Első, Firedance című, kiállítása idén nyáron volt látható a londoni Saatchi Galériában. Eddigi képei mind elkeltek, gyűjtők vásárolták meg őket.

“Számomra ez csakis arról szól, hogy olyasmit csinálok ami örömet okoz nekem” – mondta Michael Flatley, a férfi, akinek mindig is a lábai voltak azok amik beszéltek helyette.

forrás: Daily Mail, IrishCentral